L.K. Roll

“Azért Te szerintem vagy valaki..” – írta nekem el hölgy Szlovákiából. Köszönettel tartozom neki, mert szavain nem merengtem sokáig, hanem – szokásomhoz híven – azonnal, mondhatni kapásból válaszoltam. Köszönöm, mert ezt soha nem fogalmaztam még meg így.

“Hát igen. Tudja a fene… Nekem most az a lényeg, hogy megírjam a könyveimet. De Apám (címlapon balra) sokkal tehetségesebb volt nálam. Középtávfutó volt, az ötvenes/hatvanas években. Többszörös hadseregbajnok, a Bp. Honvéd színeiben országos ezüst- és bronzérmes… Olyan barátai, ismerősei voltak, mint Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok, Iharos Sándor, Rózsavölgyi István vagy Koncz Gábor színész, rendező, akivel együtt jártak a kövesdi líceumba. Én ebből nem sokat tudtam, néha mesélt, de soha nem dicsekedett vele. Egyszerűen csak tette a dolgát és szerette a családját. És csak most, húsz évvel a halála után ismertem fel ezeknek a dolgoknak a jelentőségét. Meg azt, hogy milyen lehetett úgy élni, hogy megtorpant a siker kapujában… Ha egy olyan országban születik, vagy egy olyan országba távozik, ahol nem ennyire erős a mezőny, a sport révén mindent elérhetett volna; ám ahol egy Iharos, egy Rózsavölgyi futott, más ott labdába nem rúghatott, hiába másik sportág. Én megtehettem, hogy elmegyek és bármikor megtehetem. Apám maradt. Azt hiszem, ehhez kellett a nagyobb bátorság.”