
Egészen pontosan ez a kép egy nappal később, tizenhatodikán reggel készült. De anyukám már előző nap ezt a fát mutatta nekem az ablakból. Így nézett ki a szélvihar után… Karácsonykor nincs ilyen.

Egészen pontosan ez a kép egy nappal később, tizenhatodikán reggel készült. De anyukám már előző nap ezt a fát mutatta nekem az ablakból. Így nézett ki a szélvihar után… Karácsonykor nincs ilyen.

“Azért Te szerintem vagy valaki..” – írta nekem el hölgy Szlovákiából. Köszönettel tartozom neki, mert szavain nem merengtem sokáig, hanem – szokásomhoz híven – azonnal, mondhatni kapásból válaszoltam. Köszönöm, mert ezt soha nem fogalmaztam még meg így.

“Hát igen. Tudja a fene… Nekem most az a lényeg, hogy megírjam a könyveimet. De Apám (címlapon balra) sokkal tehetségesebb volt nálam. Középtávfutó volt, az ötvenes/hatvanas években. Többszörös hadseregbajnok, a Bp. Honvéd színeiben országos ezüst- és bronzérmes… Olyan barátai, ismerősei voltak, mint Zsivótzky Gyula olimpiai bajnok, Iharos Sándor, Rózsavölgyi István vagy Koncz Gábor színész, rendező, akivel együtt jártak a kövesdi líceumba. Én ebből nem sokat tudtam, néha mesélt, de soha nem dicsekedett vele. Egyszerűen csak tette a dolgát és szerette a családját. És csak most, húsz évvel a halála után ismertem fel ezeknek a dolgoknak a jelentőségét. Meg azt, hogy milyen lehetett úgy élni, hogy megtorpant a siker kapujában… Ha egy olyan országban születik, vagy egy olyan országba távozik, ahol nem ennyire erős a mezőny, a sport révén mindent elérhetett volna; ám ahol egy Iharos, egy Rózsavölgyi futott, más ott labdába nem rúghatott, hiába másik sportág. Én megtehettem, hogy elmegyek és bármikor megtehetem. Apám maradt. Azt hiszem, ehhez kellett a nagyobb bátorság.”

Szeretnék mindenkinek boldog Új Esztendőt kívánni ezzel a fotóval, mely a nyáron készült Annáról.
És itt jegyezném meg akkor egyben, hogy 17 év korkülönbség nem megoldandó probléma, hanem Nagy Dicsőség!

Azt hittem, ez lesz életem legszomorúbb karácsonya. Magányosan, távolt attól akit annyira szeretek.
Ehhez képest…. Három órát beszélgettem vele. Soha még senkit így nem szerettem. Jövőre majd sétálunk egyet odakint, a jó levegőn. De az idén sem voltunk magányosak.
Szeretlek.
Szia Laci!
Hát, sajnos a múltkor jól elkerültük egymást, te jöttél én meg elmenésed után, gondoltam már otthol leszel jelentkeztem 10 percel. Apám azt mondta, hogy 10 perce mentél el. Bejártuk kocsival érted a várost nem találtunk én taxival érkeztem haza, hogy magammal vigyelek a Sóstóra. Na mindegy most már dolgozom, 5-kor kelek, de elég sok ismerőssel találkozom a piacon és elég sokkal összehaverkodtam. Elég közvet len társaság van ott, de én csak a magyarokat szeretem, a többi szemét népséget útálom.
Ma apámmal mentünk sörözni, egész Jől elvoltunk nagyinál ebédeltük utána kocsmáztunk. Szabadnapols vagyok ugyanís. Végül úgy állapottunk meg, a főnökkel, hogy szombaton szabadnap,- + amit választok.
Hát szeretnék még neked sok boldog szülinapot kívánni. Elmenni már nem fogok, ki tudja ki, mit gondol rólam.
Szia
puszi.
Móni.
(1993 júliusa. Az első feleségem intézte e szavakat hozzám levelében, melyet itt most változtatások nélkül, teljes egészében közzéteszek.)

Ma húsz esztendeje nősültem. Az első házasságom öt és fél hónapig tartott és igazából egy rossz vicc volt. Csakhogy arra a tréfára majdnem ráment az egész életem.

Tegnap volt hat éve, hogy egy kortyot sem ittam.
És nekem eszembe sem jutott.
Nemhogy a pia, már az évforduló sem foglalkoztat.
Ez a lány teljesen elvette az eszemet!

Itt lakott Petőfi Sándor. Petőfi Sándor háza a magyarországi Pápán, 2007. szeptember 29-én, helyi idő szerint délután 4 óra 12 perckor.